| Általános megjelenés | | Ágyékrész |
| Magasság és súly | | Far és medence |
| Bőr | | Mellső végtagok |
| Szőrzet és szín | | Hátulsó végtagok |
| Fej | | Mancsok és ujjak |
| Nyak és torok | | Farok és faroktartás |
| Mellkas és hát |
Általános megjelenés
Erősen és harmonikusan alkotott, erőteljes megjelenésű, figyelmes magatartású, könnyed járású, nyújtott és könnyű ügetésű kutya, fejét kereséskor aránylag magasan hordja, orra a hát vonala fölé emelkedik. Komoly, kedves, értelmes kifejezésű, tanulékony természetű, szorgalmas kereső, jól ellenálló, mindenféle vadászatra alkalmas. Azok az egyedek kedveltek, amelyek száraz végtagjait kiálló izmok borítják és fejük vonalaiban jól kifejezik azt a feszültséget, ami nemességüket jelzi és alkotja.
Magasság és súly
Elég tág határok között mozog, de egymással megfelelő arányban. A magasság 55-67 cm, a súly pedig 25-40 kg között. Ennél magasabb vagy alacsonyabb marmagasság és kisebb vagy nagyobb súly, ámbár nem ártanak a külső megjelenésnek és a jó munkának, mégis hibának tekintendő.
Bőr
Vastag, de mégis finom. Finomabb a fejen, a torkon, a hónaljban és a törzs alsó részén. A külső nyálkahártyák színe megfelel a szőrzet színének, sohasem fekete foltosak. A száj belső nyálkahártyái rózsaszínűek. Az aranydereseknél és a fehér gesztenyeszínűeknél kissé barnán vagy halvány gesztenyeszínűen pettyezett. Hiba a laza bőr, amely túlzott lebernyeget formál és a sok ránc a fejen. Megengedett azonban lehajtott fej esetén egy könnyed ránc, amely a szem külső sarka mögül indul, és lefelé halad az orca egész hosszában.
Szőrzet és szín
A szőrzet vastag és fényes, finomabb és rövidebb a fejen, a fülön, a vállon, a csípőn, a végtagok elülső élén és a mancsokon. A hosszú és hullámos szőrzet hiba, mégha csak a farra és a farokra határolódik is. Ugyancsak hiba a rojt a mellkas és a has alatt, és a combok hátulsó élén.
Színe lehet:
Hibának tekintik a túl fakó pettyezést, a túl sötét gesztenyeszínt, az egyszínű szőrzetet. A meleg árnyalatú, fényes visszfényű gesztenyeszín kedvelt. Meg nem engedett a fekete, a fekete-fehér vagy trikolor, továbbá a rőt, az egyszínű mogyoró, valamint a sárgás szín.
Kedveltebb a szimmetrikus maszk, de megtűrt a maszkhiány vagy az úgynevezett "mór fej".
Fej
Szögletes, a halántékrészen kissé benyomott, igen kifejezett nyakszirt-csonttal. A homlok és a szemboltívek jól kifejezettek, a stop kevésbé. Az állkapocs jól alakult, az arcorr egyenes vagy könnyedén ívelt, széles, többé-kevésbé rózsaszínű vagy hússzínű vagy gesztenyeszínűi, a szőrzet színének megfelelő orrtükörben végződik, amely néha előbbre áll az ajaknál és azzal szöget zár be, az orrnyílások nagyok és nyíltak, az arcorr szemből nézve inkább szögletes, a végén elgömbölyödő, az arcorr meghosszabbított oldalvonala a nyakszirtcsont fölött haladjon el, sohasem alatta. A fej akkor arányos, ha a tarkótól az orrhegyig mérve e távolság felezővonala egybeesik a szem legkiemelkedőbb részével.
Az arcorr első része szélességében elegendően fejlett, szemből nézve eltakarja a fej oldalát. Az állkapocs első vonala könnyedén hátradől, a felső ajak jól fejlett, finoman esik, de nem csüng, elöl takarja az alsó ajkat, oldalt pedig azoknál kissé lejjebb ér. Szemből nézve fordított V-alakot mutat, kissé az orrtükör alatt hegyesszögben és elkerekedik az alsó, hátsó szélein. A szájzug kifejezett, de nem zacskó formán csüngő.
A fül jól fejlett, a vége eléri az orrtükör oldalát, a szem fölött tűzött, inkább hátul, azaz pontosabban a járomcsont-vonalon és kevéssé felemelt. Kedvelt a finom, előregömbölyített, belső első élével az orcához jól tapadó, alsó végén könnyedén elkerekített hegyben végződő fül.
A szem jóságot fejez ki, nem mélyen ütő, sem kidülledő, jól nyitott, ovális alakú, a szemgolyóhoz simuló szemhéjakkal, az írisz színe sárga vagy barna, a szőrzet színének megfelelően.
Hibák: A járomcsont fokozott előredomborodása. Az alá vagy föléharapás. A túl világos vagy túl sötét írisz, laza alsó szemhéj, mandula formájú szemgolyó, túl fejlett és csüngő ajkak, kiforduló szájzug, a nem eléggé vagy túlságosan fejlett lapos, felállított, háromszögletű, magasan tűzött vagy túl szélesen tűzött, vastag bőrű, túl szélesen elkerekített fül. A kettős (hasított) orrtükör kizáró hiba.
Nyak és torok
Erős, elég rövid, de az egésszel arányos nyak, kifejezett átmenettel a tarkóba. A torkon könnyed lebernyeg. Ha túl bőséges és egyráncú, hibásnak tekintendő.
Mellkas és hát
A mellkas terjedelmes, mély és a könyök vonaláig ér, oldalai alsó részükön jobban domborodók, mint a felsőkön, a mar könnyedén kiemelkedő. A mellkas a törzshöz képest széles. A törzs felső kontúrját két vonal alkotja. Az egyik csaknem egyenesen lejt a martól a 11. hátcsigolyáig, a másik hajlott könnyedén lejt a fartól ugyaneddig a csigolyáig, és itt egyesülnek az ágyék vonalában. Az alsó vonal csaknem vízszintes, széles hajlattal emelkedik; az inkább felhúzott has súlyos hiba.
Ágyékrész
Jelentékeny, izmos, inkább hajlott és ívelt, különösen a kannál.
Far és medence
A far jól izmolt, inkább rövid, némi utalással a lejtősség felé, a medence széles, különösen a szukáknál.
Mellső végtagok
A lapocka hatalmas, jól izmolt, hosszú és ferde, szabadon mozgó. A ferde lapocka a mellkashoz tapad, az alkar erős, függőleges, jól kiemelkedő, erős hátulsó inakkal, a könyök hegye a lapocka hegyétől a földre bocsátott merőleges vonalba esik. A lábközép arányos, száraz, közepes hosszúságú, és könnyedén hajlékony. A túl hosszú vagy túl rövid lábközép hiba, mint azok helytelen állása is.
Hátulsó végtagok
A comb inkább hosszú, elhajlás nélkül, jól izmolt, hátulsó éle majdnem egyenes. A lábszár erős, a csánk széles, nem túl szögelt és jól állított. A lábközép rövid és száraz, a hosszú hibás éppúgy, mint a kifelé vagy befelé álló (tehén- vagy dongás állás).
Mancsok és ujjak
A mancs erős, vastag, elkerekített, kissé megnyúlt ujjakkal, amelyek egymáshoz jól zárnak és finom, hosszú szőrrel fedettek. Hajlott, erős karmokkal ellátottak, melyek színe fehér, sárga vagy barna, többé-kevésbé sötét, a szőrzet színének megfelelően. A talppárna száraz és rugalmas. Az egyszerű farkasköröm kívánatos, a kettős megtűrt.
Farok és faroktartás
Erős a tövénél, egyenes, könnyed hajlandósággal az elvékonyodásra, nem borzas, vízszintesen vagy könnyedén leeresztve hordott, vadászat és munka közben felemelt, 15-25 cm-re vágott. A fölfelé görbített farkú és farkatlan példányok kizárandók.
